Sziasztok!
Ebben a blogban megtudhatjátok Koppány életét. :)
Kezdjünk mindent a legeslegelején.
2011. Március 25.-én kellett volna megjönni a menstruációmnak. Nem vettem figyelembe az 1-2
napos késést, - hisz annyit szokott késni- de mikor már másfél hete késett rászántam magam,
hogy elmegyek nőgyógyászhoz. A közeli SZTK-ban csütörtökön ifjúsági nőgyógyász rendelt, így
iskola után a párommal elmentünk. Szerettünk volna megbizonyosodni arról, hogy tényleg van
Pocaklakó. :) Miközben vártunk a sorunkra, megbeszéltem vele, hogy ha sok papírral jövök ki
akkor van Pocaklakó, ha csak eggyel, akkor nincs. Rámkerült a sor. Bementem, megvizsgált a
doki, és nagy mosollyal közölte, itt bizony van valaki. Hirtelen azt sem tudtam mit
csináljak - én szerettem volna babát, de a fiatal korom miatt minden megfordult a fejemben.
Nem mondta azért olyan biztosra, körülbelülre azt mondta 5-6 hetes lehetek, kérjek
ultrahangra időpontot. Kaptam egy darab beutalót. Egy szem papírral mentem ki, így azt hitte
a párom, hogy nem vagyok az. Én egy mosollyal halkan oda súgtam: apa vagy. Lehetett rajta
látni, hogy ő is kicsit ideges lett. Elmentünk osztálytársához, nem sokkal később már a
buszmegállóban vártuk a buszom. Beszélgettünk, megbeszéltük elmondjuk otthon is. Én amint
megtudtam, hogy ott van letettem a cigit, párom rá egy hétre. :) Jött a buszom, felültem és
gondolkoztam, számomra felfoghatatlan volt, hogy egy ici-pici szívecske dobog bennem.
Rettentő jó érzés volt hallani mikor mondta a doki, hogy ott van. Éreztem, tudat alatt
tudtam, hogy ő ott van. Leszálltam, anyukám várt a buszmegállóban. Elmondtam neki, azt
mondta majd megbeszéljük, ha haza jött a munkából, meg megbeszélni apukámmal mi legyen.
Eljöttem haza, nem sokkal később ők is hazaértek. Anyukám elmondta mit mondott apukám.
Persze én felkészültem a legrosszabbra, mikor elmondta mit is mondott egy nagy kő esett le a
szívemről. Azt mondta, nem mondja, hogy vetessem el, csak az iskolát fejezzem be. Teltek a
napok. hetek.
 |
| 8 hetesen |
Behívtak pár perc késéssel. Bementem egy ellenszenves doktornő ultrahangozott. Megmérte
mekkora, akkor még alig volt 20 mm. :) 8 hetet írt a papírra, és persze meghallgatta a
szívét is. Én persze elsőnek, amikor hallottam, nem tudtam, hogy az ő pici szíve. Kimentem
mamámékhoz, és megmutattam nekik a képet, látszodott, hogy ott van. :) Megkérdeztem mamámat
miért hallgatta meg a doktornő a szívemet, később a papírt olvasva rájöttem, hogy az nem az
én szívem volt, hanem a babámé. Leírhatatlan mennyire jó volt hallani a pici szívét és
látni. :) Másnap reggel már iskola volt. Felkeltem és elmentem wc-re, vérzésem volt. Nem
mertem szólni anyukámnak, hogy vérzek. De megijedtem, hogy baja lehet, így szóltam és
mentünk is az orvoshoz, aki azt mondta semmi baj sincs, szedjek Magne B6-ot. :) Megkérdezte
meg tartom vagy elvetettem, akkor ott bent egyedül döntöttem el végleg, hogy marad és kérem
a védőnőnek adható papírt. Bár apával már beszéltünk róla, hogy megmarad a Picur, de akkor
ott én egyedül döntöttem. Örültünk, hogy nem volt baj. :)
Április 30.-án apa elballagott. Ott csak az apa anyukája, azaz az apai mama tudott róla
senki más. Később jött a kicsit kínos beszélgetés, mely során elhangzott jó dolog, és rossz
is. Végül az maradt, hogy átgondoljuk még egyszer. De persze ezen nem kellett gondolkozni,
hisz tudtuk, hogy marad. :)
 |
| 16 hetesen |
szívhangot. Apa örült, lehetett rajta látni, hogy mennyire tetszett neki a szívhangja. :)
Következő két hónapban jöttek a vérvételek, és az uh-k sorra. :) AFP-m a doktor szerint
magas lett, 2,2 és 2,5-től volt magas. Genetikaira kellett mennem.
Augusztus 8.-ára volt időpontom, uh-n semmit nem mondtak, de legalább megtudtuk, hogy kisfiú
lesz. Anyukám örült, én viszont egy picit csalódtam, hisz lányt szerettem volna, de akkor
már mindegy volt, csak egészséges legyen. Kiértünk apa is örült, hogy fia lesz, bár anyósom
(ha írhatom ezt) is kislányt szeretett volna jobban. Mamámnak a kisfiam megváltó volt, hisz
hat lány dédunoka után kisfiam lesz az első fiú dédunoka. :) Két hét múlva vissza kellett
volna mennem kontrollra, de én akkor nyaraltam, így három hét múlva kontroll.
Elmentünk nyaralni, rettentő jól éreztem magam. :)
 |
| Nyaraláson |
baja a babócának. :) Megnyugodtam, örültem. :)
Teltek megint a hetek, egyre nehezebben ment minden a nagy hasam miatt. Az elejétől
rettentően álmos voltam, mindig aludtam volna, na meg a gyümölcs jöhetett minden
mennyiségben. :)
Novemnber 11.-én este éreztem valami folyást, ami nem pisi volt. Megijedtem, nem mertem
szólni a páromnak, hisz őt akkor vittük volna a buszhoz, mert ment volna haza. Végül
szóltam, írány a kórház.
Kórházban megvizsgáltak, NST-re raktak. Azt mondták nem szivárgott, csak vizelet. Persze Uh
kevesebb magzatvízet mutattot. Egy hétig kórházban, de az még csak a 37. hét volt. :)
Eljött december 2.-a aznapra voltam kiírva, így pakkal együtt megjelentem NST-n. Semmi
különös nem volt, jele se volt, hogy Babóca kiakarna jönni. Zárt méhszáj, magasan tartott
fejecske. Mindennap uh, flowmetria, vizsgálatok, de semmi változás. December 7.-én délután
megvizsgált a főorvos, és azt mondta valószínű el vagyok számolva. Másnap, december 8.-án
végre egy ujjnyira nyitva voltam. :)
Szüléstörténet, és a többi a következő bejegyzésben. :)
Köszönöm, hogy végig olvastad. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése