A fogantatástól máig II.

Sziasztok ismét! :)

Folytatom amit tegnap abba hagytam. :)

2011. December 09. (péntek) Szokásos uh és egy flowmetriára . Uh-n megállapították, hogy a pici feje még mindig nagyon fent van. A doki azt mondta várjam majd szól mi legyen. - persze 41. betöltött hét, ilyenkor csinálniuk kell valamit. Miután felmentem a szobámba, rám jött egy érzés, hogy összébb pakolom a cuccaim, mert én ma megyek szülni. Amint elkezdtem pakolni bejött a nővér, kezében a papírjaimmal, hogy menjek a szülőszobára most. Hozzátette vigyek magammal innivalót, telefont, töltőt, wc papírt. :) A szülőszobán a doki megvizsgált és mondta egy indító kúpot helyezz fel, ami 6 óra alatt meghozza a hatását. Ha mégsem akkor hagyjuk még a kis babucim. 1,5 órán keresztül fekve hasamon a fájás mérővel kellett feküdnöm. Előjöttek a keményedések, 75-80-as fájásokat mutatott a gép, de ezek nem voltak rendszeresek és csak azt éreztem keményedik a hasam. Később ezek a keményedések erősebbek lettek. Megjött anyósom és párom is. Hárman váltva voltak bent velem a vajúdóban. Esti 9 órai NST-nél 120 feletti fájásokat mért a gép, ami szintén keményedés volt, az akkor éjszakás szülésznő megvizsgált hátha valami már elkezdődött, de semmi előrehaladás nem volt. Mondta is ebből ma még nem lesz baba. Így mindenkit haza küldött, persze páromat is. Apás szülést terveztünk. Persze én már az álmosságtól nem láttam így miután éjjel fél 12-kor elment mindenki tőlem így elaludtam. Éjjel fél 2-től 20 percenként, később 10 percenként voltak derék fájásaim amik egyre sűrűbben jöttek. Ki kellett mennem wc-re de mikor felálltam barnás véres folyásom volt, szóltam a szülésznőnek, hogy mi a helyzet, megvizsgált, és mondta szépen lassan elkezdtem tágulni, feküdjek vissza. Fél 3-tól aludni nem tudtam, sűrűbben jöttek a fájások. 4 körül kimentem a szülésznőnek szólni, mert már nem bírtam, 3 percesek voltak a beszúrások a derekamba, erre csak annyit mondott ne találjam ki hogy fájásaim vannak. Persze se doki se ő nem nézett meg. Így vissza mentem a vajúdóba, és próbáltam feküdni, sétálni, guggolni, felállni, masszírozni a derekam, de sajnos semmi nem segített már. Nem mentem megint ki szólni neki, hisz ahogy ők mondják " mi jobban tudjuk". Megvártam inkább a reggeli váltást.

2011. December. 10. (szombat) Reggel  fél hétkor elmentem lezuhanyozni, amitől megint erősebb fájások jöttek. vissza mentem a vajúdóba és beszélgettem a takarító nővel, aki mondta hogy ez bizony már valaminek a kezdete, és hogy már biztos van valami. Utána szólt az épp akkor ügyeletes doki hogy megvizsgálna.- ez 7:34 perckor volt. 3 ujjnyira nyitva voltam, burkot repesztett. Átkellett sétálnom a vizsgálóból a szülőszobába, felfeküdnöm a ágyra. Szülésznő csinálta a szokásos dolgokat, infuzió bekötés, baba cuccok előkészítése, stb. Nem kellett 10 perc, olyan érzésem volt, mint akinek wc-re kéne mennie. Gyors szóltam a szülésznőnek, aki megvizsgált mondta ne nyomjak még, mert még nem tűnt el teljesen a méhszájam. Eltelt megint egy kis idő megint jött egy olyan érzés, megint megvizsgált, aztán mikor harmadjára jött az az érzés, akkor már hívta a dokit, hogy szülünk. Jött a doktor, megvizsgált, mondta nyomhatunk.- a szülésznő persze azelőtt mindent elmondott hogy kell csinálni. Hiába nyomtunk valami nem stimmelt. Hozta az uh-t és nézte mi nem stimmel. A babucim pici feje elakadt a szülőcsatornában. Próbálta 2 nyomás között beilleszteni a szülőcsatornába, de nem sikerült neki. Rögtön szólt készítsék a műtőt, mert sürgősségi császár lesz.- a kicsi Babócám szíve esett le, alig verte a 70-et. Előkészítettek a műtétre, bár a katéter felhelyezésénél is gubanc volt a buksija miatt, de végül sikerült. Persze engedélyt kellett kérni a másik főorvosnőtől, aki megjegyezte " ki hagyta ilyen sokáig szenvedni őket, mikor ez már látható volt." Jött a műtős fiú, és már fent is voltam a műtőben, várnunk kellett az altató doktornőre. Addig anyukámék is beértek. Megjött a doktornő beadta az érzéstelenítőt és már el is kezdték a műtétet. Pik-pak kint volt a kis Hergecem.

Alig pár órásan. 

2011. December 10.-én 9 óra 03 perckor 3450 grammal és 50 cm-vel megszületett Bargel Koppány Botond.
A doktor felemelte megmutatni és adta a csecsemősnek. Aki elvitte leszivni  a magzatmázt az orrocskájából.. Megkell jegyeznem rettentő jó érzés volt látni, hallani a kis rekett hangját. Kék volt és csupa magzatmáz. Sír és csak sír. Ahogy megláttam minden rosszat elfelejtettem. Mielőtt elvitte volna a műtőből megfürdetni és megmérni, oda hozta a fejem mellé és megmutatta, akkor már édesdeden aludt. Összevarrtak engem is. Amint kész voltam, toltak is át a megfigyelőbe. Szüleim és párom kint vártak a műtő előtt. Összepuszilgatott anyukám, kinek könnyt csaltam a szemébe. A párom meg rettentő büszke volt rám.
Fél óra múlva hozta a csecsemős nővér szopizni a kis Hercegemet. Egyből rákapott, és elég rendesen elkezdte szívni. Elsőnek furcsa érzés volt, de az öröm, hogy a mellkasomon van, kit 9 hónapig a szívem alatt hordtam, legírhatatlan élmény. Kék volt mindene, száraz keze. Nem volt sokáig ott velem. Elmentek anyukámék is haza, persze az újdonsült apuka ott maradt velem. Együtt csodálkoztunk a kis Hercegünkben. Délután két órára anyósomék is beértek. Akkor megint megkaptam cicizni. Ők is oda voltak a kis Hercegért. :) Tiszta apukája volt. :) Szintén elvitték, és elmentek anyósomék is. Egyedül maradtam, de nem sokáig, mert jöttek nővéremék, sajnos akkor már nem hozták fel a babócát. 6 körül ők is elindultak haza. :) Jött a vizit, doktor jött az ismerős szülésznővel vizitre. Mondta a doki, hogy nagyon ügyes és aranyos voltam a szülőszobán és a műtőben is. - persze a műtőben beszélgettem az altató doktornővel, ő mesélte mit csinálnak. :). Mondták aludjak, mert ez az utolsó éjszakám amit átaludhatok. Mondanom sem kell az anyukáknak, hogy ilyenkor nem tudnak aludni, mert a picire gondolnak, velem is így volt. Egész éjjel ő járt a fejemben, aludtam fél órákat.

Anyával. :)

Eljött hát vasárnap hajnal - december 11. - fél négykor keltett a szülésznő, hogy megmosakodunk, megpróbálunk felülni/állni, aztán hozzák a picit. :) Megmosakodtunk, felöltöztünk, felülni próbáltunk, valamennyire sikerült, de szédültem így feküdtem vissza. Fél ötkor hozták a Koppánykámat, megszopiztattam. Mondta a csecsemős nővér, banda vezér volt éjjel a csecsemő osztályon. :D Evett, elvitte. Hét órakor jött a műtős doki, megnézte a hegem, kivette a csövet, és a katétert. Aztán elköszönt. Kaptam egy fájdalom csillapító injekciót. Sikerült felülni, állni még nem. Ültem egy darabig az ágy szélén. Már volt szülésznő váltás. Mondta a szülésznő, lemegy az épp ügyeletes dokival a szülőszobára, 1 óra múlva itt van utána felállunk és megyünk le. Nem kellett kétszer mondani. Felálltam, összepakoltam a cuccaim, és készen álltam, hogy lemehessek a csecsemő osztályra a pici fiamhoz. Jött összeszedtük a cuccom, persze ilyenkor nem jó a lift. :D Séta lefele a cuccokkal. Leértem, összeszedtem a haza küldős ruhákat, ételeket, egyéb dolgokat. Csak az maradt, ami nekem arra a 3-4 napra szükségem volt. Mentem is a pici fiamért. Rám szólt a nővér, hogy inkább pihenjek, hisz egy napja műtőtek. Mondanom sem kell, ilyenkor már mikor ott van a pici fiam, nem szeretnék pihenni, erőt kaptam tőle. :) Betoltam magamhoz, felemeltem, és össze-vissza puszilgattam, gyönyörködtem, ő az én kis fiam. :) Első éjjel könnyű volt. :) Ügyes volt, nem kelt fel enni, csak fél egykor és reggel hatkor. :) Második nap megindult a tejem. Lázas lettem, egyre erősebb vérzésem volt, és hőingadozásom. Szóltam a nővéreknek, mondták ez a tej miatt van. Másnapra semmi bajom nem volt. Óránként evett a kis huncut. :) Enyhe sárgulásunk volt, ezért sűrűn kellett etetnem. :) Kisebesedett a mellem, rettentően fájt. - olvastam egy könyvben nem szabad ilyenkor sem abba hagyni. Hát én nem hagytam abba, bár rettentően fájt, 1 hónap alatt gyógyult be. De szerencsére elmúlt a sárgaság, és szerdán 2011. december 14.-én délután haza jöhetünk.

A kis család. :)

Életem legszebb karácsonya volt a tavalyi, hisz alig 2 hetes Hercegem volt az ajándékom. :)
Teltek a napok 6 hét kellett, hogy belejöjjek a dolgokba, mára már olyan könnyen megy, hogy csak na. :)

Itt még csak emelem. :)

1 hónaposan vissza kellett mennem a Koppánnyal, ahol azt mondta a doktornő, hogy jobbra tart. Mindent tegyek balra. Nekem feltűnt hogy nem jobbra tartja magát, hanem balra. De azt csináltam amit mondanak. :) Februárban 2 és fél hónaposan látta először gyógytornász. Azt mondta nem jobbra tartja magát, hanem balra. Kimasszírozta a buksiját és onnantól a másik oldalra fordította a fejét! :)

Végre sikerült! :)

2012. Március 5.-én megtörtént a csoda, hason fekve átfordította a fejét a másik oldalra. Azt hittem megeszem,annyira büszke voltam rá! :) El sem hittem. Lefényképeztem. :)
2012. Március 10.-én töltötte a 3 hónapot. 5980 g és 59 cm. :) Szokása mostanság, hogy éjjel felkell és kinevett, hogy alszom. :)

Később írok még.. :)